A portugál nyelvben sok olyan szó van, amelynek alakja eléggé hasonló ahhoz, hogy a legtöbb beszélőnek csomót okozzon a fejében. Egyetlen betűvel, ékezettel vagy szimbólummal elválasztva az ilyen részletek kiejtéskor akár észrevehetetlenek is lehetnek, amihez az embereknek némi tudásra van szükségük, hogy elkerüljék a nyelvtani hibákat. Népszerű példa az "está" és az "estar" közötti keveredés: tudniillikhogyan kell őket helyesen használni, alapvető fontosságú.

Először is meg kell értenie, hogy mind az "está", mind az "estar" létezik a nyelvben, és széles körben használatos. A kétség azonban abban rejlik, hogy az "estar" szó kiejtésekor az "r" gyakran kimarad, így az "está"-val azonos. Ennek ellenére tökéletesen meg lehet különböztetni őket, és ehhez csak néhány egyszerű tippet kell megtanulnia.

Ha többet szeretne megtudni a témáról, nézze meg az alábbiakban az "está" és az "estar" közötti különbséget, és tanulja meg, hogyan alkalmazza a szavakat a megfelelő módon.

Is vagy be: különbség a kifejezések között

Mint korábban említettük, a két kifejezés létezik, és mindkettő helyes, de különböző kontextusokban alkalmazzák őket. Míg az "está" esetében az ige jelen idejű jelző harmadik személyben vagy az imperatívusz egyes szám második személyében áll, addig az "estar" esetében az ige főnévi igenévben áll.

Az "está" és az "estar" használatának hibája tehát azért fordul elő, mert a hétköznapi és a kötetlen beszéd során az igék végén az infinitívusz alakban lévő "r"-t nem ejtik helyesen ("vê" helyett "ver", "dá" helyett "dar", "perdê" helyett "perder"). Ezáltal az infinitívusz alakok kiejtése megegyezik a jelen idő egyes szám harmadik személyének hangsúlyos oxytonjaival.tájékoztató jellegű.

Ez

A jelen idejű igealakot olyan cselekvés jelölésére kell használni, amely a cselekvés elbeszélésének időpontjában zajlik. Hasonlóképpen jelezhet egy megszokott cselekvést, egy helyzet állandó állapotát vagy az alany jellemzőjét. Ahhoz, hogy a szót helyesen használjuk, a mondatnak határozott alanyúnak kell lennie, és a cselekvésnek folyamatban kell lennie. Nézz meg néhány példát:

• A húgom takarítja a fürdőszobát (az alany a húg, ami egy jelen idejű eseményre utal);
• A tanár korán távozik, hogy egy vészhelyzetet kezeljen (a tanár az alany, ami egy jelenbeli eseményt jelez);
• John is tired (John az alany, ami egy tulajdonságot jelöl).

Légy

Az estar a személytelen infinitívusz alakja, és főleg igei helyhatározókban kell használni, amikor az igét prepozíció irányítja, és nincs határozott alany, ami más használatot is lehetővé tesz. Az alak használatának kétséges volta főleg igei helyhatározókban és prepozícióval rendelkező mondatokban fordul elő. Lásd az alábbi példákat:

• A húgod biztosan örül a hírnek (igei kifejezés a must segédigével);
• Júlia lehet, hogy késik (igekötő a lehet segédigével);
• A nagynéném nem lesz ott a bátyám esküvőjén (igekötő a lesz segédigével);
• Nincs oka, hogy ennyire ideges legyen. (Elöljárószóval ellátott mondat).

A van és a van megkülönböztetése

A "van" és a "van" használata közötti kétségek feloldásának egyszerű módja, ha a kétes szót egy másik főnévi igenévvel helyettesítjük.

Így a "Szomorúnak kell lennie" vagy "szomorúnak kell lennie" példában elég, ha az igét egy másik igével helyettesítjük az infinitívuszban: "maradnia kell", "élnie kell", el kell mennie". Ezzel rájöhetünk, hogy ebben a mondatban csak az infinitívuszos alaknak lenne értelme.