A pleonazmusra jellemző a szavak túlzott használata egy gondolat közvetítésekor, ami ismétlést vagy redundanciát eredményez. Bár meghatározott helyzetekben használatos, sokan használják anélkül, hogy tudatában lennének. Van néhány népszerű példa a pleonazmusra, amit érdemes elkerülni a mindennapi életben.

Egyszerre működik szófordulatként, az irodalmi és szándékos pleonazmusban, és a nyelv hibájaként, az ördögi pleonazmusban.

Az irodalmi pleonazmusokat gyakran szándékosan használják egy ismétlődő jelentés hangsúlyozására, ami lírai vagy költői jelleget kölcsönöz egy adott beszédnek, mivel megerősíti a szerző által szándékolt jelentést.

Az ördögi pleonazmus esetében a használata különböző, azonos jelentésű kifejezések keveredésében történik, redundanciát generálva. Az ismétlés nem szándékos, mint ahogyan az egy stilisztikai forrásban lenne, és a kiejtő nyelvi vétek jellemzi.

Ily módon szükségtelenül reprodukál egy kifejezést, hogy egy már megértett gondolatot közvetítsen.

Ha többet szeretne megtudni a témáról, nézzen meg az alábbiakban néhány példát a pleonazmusra, főként a rosszindulatúakra, amelyeket érdemes elkerülni a mindennapi életben.

11 példa a pleonazmus elkerülésére a mindennapi életben

Az alábbi pleonazmus példákat a kiejtő szándéka nélkül szokták használni. Hiszen bizonyos nyelvi vétkek miatt keletkeznek. Tanulmányi vagy munkahelyi környezetben fontos odafigyelni, hogy ne ismételjük őket, hiszen nyelvtanilag feleslegesek. Nézd meg!

• menj be;
• Kifelé;
• menj fel az emeletre;
• lefelé;
• későbbre halasztani;
• váratlan meglepetés;
• egy másik alternatíva;
• láss a szemeddel;
• főszereplő;
• összekötő link;
• nézz szembe vele.

Ez a fajta redundancia akkor is előfordulhat, ha az egyén nem veszi észre vagy nem ismeri az egyes szavakba ágyazott jelentést. A pleonazmus használatáról bizonyos esetekben akár csak a görög és latin gyökerek ismerete után lehet lemondani.

Ezért ezt a fajta konstrukciót úgy kell érteni, hogy megakadályozzuk a használatát, különösen az írásbeli modalitásban. lásd:

• természetes élőhely;
• vérzés;
• kizárólagos monopólium;
• a tűz lángja;
• teljes bizonyossággal;
• opcionális választás;
• közpénzek;
• igaz tény;
• új kiadás;
• rövid beszéd;
• végső befejezés;
• nagy kép;
• fejezze le a fejét.

A pleonazmus egyéb esetei

Az ördögi pleonazmus mellett ismét létezik az irodalmi pleonazmus is, amelyet a kijelentés valamilyen jelentésének megerősítésére használnak, beszédfiguraként funkcionálva. Költői jellegű, több népszerű író művében is megfigyelhető a használata. Pl:

• "Ó sós tenger, mennyi sódból / Portugália könnyei!": Fernando Pessoa verse a "tenger" kíséretében redundánsan használja a "sós" jelzőt. A szövegszerkezetben azonban költői módon működik.
• "Me sorri a sorriso pontual": Chico Buarque a "sorriso" szó megismétlésével pleonazmusra törekszik, hiszen ha már lenne olyan információ, hogy valaki "sorri", akkor nem lenne szükség a kifejezésre. A szerkezet azonban a "pontual" szó kíséretében kontextualizálásra törekszik.
• "Csak a sötétséget keresem/A megtisztulást az éjszaka holtában/Fekete éjszaka": ebben az esetben Vange Leonel a "fekete" jelzővel stiláris pleonázist alkalmaz, megerősítve a sötétség gondolatát, amelyet már az "éjszaka" is közvetít. Ezzel a díszlettel sajátos hangulatot lehet teremteni az olvasók számára.
• "A lemondás szomorú esője esett": Manuel Bandeira itt redundánsan használja az "eső" kifejezést. Ha már "esett", nem lenne szükség az információ megismétlésére, de a "szomorú eső" használata kontextust kíván teremteni.

Az irodalmi pleonazmus esetében is létezik a pleonasztikus tárgy. A közvetlen vagy közvetett tárgy hangsúlyozására szolgál, és a mondat elején is használható, hogy később pronominális formában ismétlődjön. Nézd meg a példákat:

• "Szerelmem, bevallottam neki": ebben a mondatban a "bevallottam" ige után a "szerelmem" közvetlen tárgy ismétlődik. Ezzel az ismétléssel a mondat gondolatát lehet hangsúlyozni.
• "Te nem csapsz be engem": itt Miguel Torga író megismétli a "nekem" közvetett tárgyat, visszahozva azt az "én" névmáson keresztül.