Gondolkodott már azon, hogy miért ásítunk, ha valaki ásít a közelünkben? Bár számos elmélet létezik erről, ennek a rendkívül fertőző tevékenységnek a pontos magyarázata még mindig nem ismert biztosan.

Az ásítást az agyban lévő koponyaidegek, az úgynevezett trigeminális neuronok közvetítik, amelyek az agyban lévő neuronokkal szinkronizálódva indítják el a reflexet.

Ily módon ez az egyik legfontosabb természetes válaszmechanizmus; a szervezet így reagál a környezetére. Olvasson tovább, és ismerje meg az alábbiakban az ásítással kapcsolatos legfontosabb érdekességeket.

Mi az az ásítás?

Az ásítás a száj széles, mély és hosszan tartó, önkéntelen kinyitása, valamint a jellegzetes hanggal történő ki- vagy belégzés. Általában befolyásolja a légzést, mivel az állkapocs- és tüdőizmokat húzza, hogy a száj teljesen kinyílhasson.

Az ásítás során a légzésszám növeli a belélegzett levegő mennyiségét. Ez enyhén stimuláló érzést okoz az agyban, ami segít megelőzni az álmosságot és javítja az éberséget. Egy ember naponta akár 15-ször is ásíthat. Ez a gesztus szorosan összefügg az alvással, a fáradtsággal, a monotonitással és az oxigénhiánnyal.

Mi okozza az ásítást?

Bár a tudósok még mindig nem jutottak végleges következtetésre, az ásítás okaival kapcsolatban több elmélet is létezik. Tanulmányok kimutatták, hogy az ásítás összefügg a testünkben és az elménkben bekövetkező változásokkal. Valószínűleg a leginkább elfogadott elmélet mindegyikből kever néhány pontot, például az oxigénhiányt, az alvási ciklust és a figyelemválságot.

Egy 2013-ban a Journal of Applied and Basic Medical Research című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a gyakori ásítás szükséges ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű levegőt juttassunk a tüdőnkbe az agy hűtéséhez.

Mi a helyzet, ha sokat ásít? Túlzott ásításról akkor beszélünk, ha az percenként többször fordul elő. Ha ez a feltétel teljesül, a sok ásítás egészségügyi probléma tünete lehet, ezért forduljon orvoshoz.

Miért ásítunk, ha valaki ásít a közelünkben?

A fertőző reflex egy olyan jelenség, amelyet embereken és állatokon egyaránt megfigyelhetünk. Ha valaki ásít a közelünkben, vagy ha látjuk, hogy egy másik ember ásít, valószínűleg mi is így teszünk.

Így az ásítás elkapása feltehetően az empátiának köszönhető ösztönös emberi reflex. Egy tanulmány kimutatta, hogy az esetek több mint 50%-ában előfordul az elkapás. Ez arra utal, hogy a testet úgy tervezték, hogy rendkívül érzékenyen reagáljon mások viselkedésére.

Az agyunk lehűtésén vagy a vér oxigénszintjének növelésén kívül, ami kiegyensúlyozza szervezetünket, az ásításnak más előnyei is vannak, többek között:

• Könnyítse meg az ember számára az ellazulást azzal, hogy bőséges levegőt juttat a testébe;
• Az ásítás, a sóhajok és a mély légzés a jobb légzés megtanulására és a szorongás csökkentésére szolgálnak;
• Ez egy neurológiai eszköz;
• Kommunikációs jelenségként segít a szocializálódásban és az érzékenyebbé válásban.

Az állatok is ásítanak?

A kutatók szerint az ásítást, vagy legalábbis az állkapocsnyitás hasonló mintáit a gerincesek minden osztályában megfigyelték. Emellett az emberek és főemlősök ásítását elemző tanulmányok százai bizonyították, hogy az ásítás fertőző jelenség, amelyet az utánzás útján történő társadalmi integráció egyik formájaként használnak.

Így láthatunk majmokat, kutyákat, macskákat, sőt patkányokat vagy papagájokat is ásítozni. Sőt, egy eddig nem említett érdekesség, hogy a csecsemők is ásítoznak az anyjuk méhében.

Hogyan lehet az ásítást kontrollálni?

Bár nincs végleges módszer, vannak egyszerű módszerek a túlzott ásításra való hajlam csökkentésére. Ezek a gyakorlatok a következők:

• Aludjon és pihenjen megfelelően;
• Igyon sok vizet, hogy enyhítse a fáradtságot;
• Növelje a testmozgás mennyiségét, mivel ez a tevékenység elősegíti a jobb vérkeringést;
• Igyon élénkítő teát, például zöld vagy fekete teát, hogy az unalom vagy fáradtság időszakaiban is éber maradjon;
• Sétáljon a szabadban a fáradtság leküzdésére és az éberség fenntartására;
• Végezzen néhány szórakoztató házimunkát, hogy elterelje a figyelmét.