A portugál nyelvben egyetlen betű is nagy különbséget jelenthet bizonyos szavakban. Az "isso" és az "isto" kifejezések esetében ez akár általános igazság is lehet: végül is a betű, amely megkülönbözteti a kettőt, alapvető fontosságú, és az egyetlen elem, amely ahhoz szükséges, hogy az egyik helyes, a másik helytelen legyen. De honnan tudod, mi a különbség köztük? És mikor kell használni őket?mindegyik?

Fontos szem előtt tartani, hogy az ez és az kifejezés sok mindent megváltoztathat egy mondat jelentésében, és akár egy beszélgetés menetét is megváltoztathatja, akár írásban, akár szóban. Hogy egyszer és mindenkorra megértsd ezt a különbséget, az alábbiakban nézd meg, mi jellemzi az egyes szavakat, és hogyan használd őket például hétköznapi helyzetekben vagy esszében.

Ez vagy az: mi a különbség a kifejezések között?

Mind az ez, mind az az a nyelvtan alapján névmások, de nem olyan típusúak, mint például az "én" vagy az "én". Ebben az esetben a kifejezések mutató jellegű névmások, ami azt jelenti, hogy egy mondat kontextusában többféle szerepet töltenek be, ami attól függ, hogy a mondatban milyen pozícióban találhatók. Nézz meg néhány példát:

• "Ez az enyém!" (Ez az alany szerepének eljátszása);
• "Te csak gondolsz rá." (Ebben az esetben ez az "in" prepozícióval van összehúzva, és közvetlen tárgyi funkcióval bír.);

Az előző példához hasonlóan a névmások a "de" és "em" szűkítésekkel is kombinálhatók, így olyan kifejezések keletkeznek, mint a "disso", "nisso", "nisto" és "disto". Érdemes megjegyezni azt is, hogy nemük és számuk nem változó, ami azt jelenti, hogy az isso vagy az isto többes szám, pláne nőnemű nem létezik. De mi lenne a valódi különbség közöttük?

Mikor használjuk?

Ezt a kifejezést akkor kell használni, ha a bemutatott dolog távol van a beszélő személytől, és közel van a megszólított személyhez, valamint múlt időben a beszélő személyhez képest. Hasonlóképpen, anaforikusan használjuk arra, amit egy beszélgetésben már említettek: ez azt jelenti, hogy olyan információra utal, amelyről már korábban szó volt a szövegben.

Amikor a kifejezést térben, a megszólított személyhez közel helyezzük el, az "azt" a következő módon használjuk:

• "Ez a tiéd kellene, hogy legyen."
• "Ezt a polcra teheted."

Az "azt" múlt időbe helyezéséhez a következő változatot használjuk:

• "Ami történt, az egy hatalmas ijesztgetés volt."
• "Hallottam, de inkább úgy tettem, mintha nem hallottam volna."

És a diskurzusban, vagy egy már említett információban való elhelyezésre használják:

• "Ezt már elmagyaráztuk a legutóbbi leckében."
• "Már nem akar tanulni, és ez néhány év múlva nagy probléma lehet."

Mikor használjuk?

Ezt a kifejezést akkor használjuk, ha a bemutatott dolog közel áll a beszélőhöz, vagy a beszélőhöz képest jelen időben van. Hasonlóképpen, ha valami olyan dologra utalunk, ami még említésre kerül a diskurzusban, kataphorikus módon: vagyis olyan információra utalunk, ami még nem jelent meg a szövegben.

A térben vagy a beszélő személy közelében történő elhelyezéshez a következő változatot használjuk:

• "Ez az enyém."
• "Nem tudom, hova tegyem ezt."

Jelen időben:

• "Ez a dolog, ami történik, nem lehet igaz."
• "Nem azért mentem el otthonról, hogy ezt kelljen hallgatnom."

A beszédben, egy olyan információn keresztül, amelyet még megemlítenek:

• "Ezt a következő tartalomban megmagyarázzuk."
• "Értsd meg: nem akarom folytatni az orvosi tanulmányaimat."