A hullócsillag, más néven meteor egy lenyűgöző természeti jelenség, amely évszázadok óta lenyűgözi az emberiséget. Ezeket a fénysugarakat az égen az űrből érkező apró részecskék okozzák, amelyek elégnek, amikor belépnek a Föld légkörébe.

Ez a jelenség valójában meteor, meteorit és meteoroid. Ez a három kifejezés nem keverendő össze, bár ugyanannak a dolognak különböző aspektusait képviselik. Amikor meteoroidról beszélünk, akkor egy viszonylag kicsi csillagászati tárgyra (100 mikrométer és 50 méter közötti átmérőjű) utalunk, amelyet az űrben sodródva találunk.

Ha ez a meteoroid a gravitációs erő vonzásában áthatol a Föld légkörén, és a földbe csapódik, akkor meteoritnak nevezhetjük, míg a légkörön áthaladása során hátrahagyott fénynyomot meteornak.

Hullócsillag: miből készülnek a meteorok?

Először is, fontos megérteni a meteorok, közismert nevükön hullócsillagok eredetét. A legtöbbjük üstökösökből származik, amelyek jégből, porból és kőzetből állnak. Ahogy az üstökösök az űrben utaznak, törmeléknyomot hagynak maguk után, amit meteorrajnak neveznek. Amikor a Föld áthalad egy ilyen áramlaton, a törmelék belép a légkörünkbe, és mi látjuk a meteort.a keletkező fénysugár az égen.

A meteoroidok összetétele változó, de általában kőzet, fém és jég keverékéből állnak. A meteoroid különleges összetétele befolyásolhatja a keletkező meteor (amit hullócsillagnak nevezünk) megjelenését. Például egy főként vasból álló meteoroid sokkal fényesebbnek tűnik és tovább marad az égen, mint egy kőzetből álló.

Mi történik a meteoroidokkal, amikor belépnek a Föld légkörébe?

Amikor egy meteoroid belép a légkörbe, a levegő ellenállásába ütközik. Ennek hatására felmelegszik és felizzik, létrehozva az égen látható fényvillanást. A legtöbb meteoroid teljesen elég a légkörben, és soha nem éri el a földet.

Néhány nagyobb test azonban túlélheti a légkörön át vezető utat, és elérheti a földet. Ezek a meteoritok értékes információkkal szolgálhatnak Naprendszerünk összetételéről. A tudósok elemezhetik ásványi és kémiai összetételüket, hogy többet tudjanak meg galaxisunk eredetéről és a bolygók kialakulásáról.

A meteoritok típusai

A meteoritok egyik leggyakoribb típusa az úgynevezett kondrit, amely apró ásványszemcsékből áll, többek között olivinből, piroxénből és plagioklászból. Ezek az ásványok a bolygók építőkövei, a Naprendszer legősibb anyagai közé tartoznak.

A meteoritok egy másik típusa fémes, főként vasból és nikkelből áll, és magas fémtartalma miatt rendkívül értékes. A vasmeteoritokról úgy vélik, hogy a Naprendszer történelmének korai szakaszában megsemmisült kis planetoidok magjai.

A vegyes meteoritok egy másik, viszonylag ritka típus, amelyek kőzet és fém keverékét tartalmazzák, és amelyekről úgy vélik, hogy egy kisbolygó magjának és köpenyének keveredése során keletkeztek.

Híres meteoritok

Néhány híres történelmi meteorit:

• Alan Hills 84001: egy marsi meteorit, amelyről egyes tudósok úgy vélték, hogy baktériumok kövületeit tartalmazza, ami bizonyíthatja az élet múltbeli létezését a Marson;
• Canyon Diablo meteorit: egy olyan fémmeteorit-típus, amely 50 000 évvel ezelőtt csapódott be a Földbe, létrehozva a Barringer-krátert, és amelynek darabjait az indián őslakosok fegyverként használták;
• Allende meteorit: 1969-ben csapódott be Mexikóban, és bebizonyosodott, hogy 30 millió évvel idősebb, mint bolygónk;
• Cape York meteorit: a történelem egyik legnagyobb fémmeteoritja 10 000 évvel ezelőtt Grönlandra hullott, és az inuitok vasforrásként használták.

Hullócsillag: mi az a meteorzápor?

A meteorzáporokat vagy hullócsillagokat az okozza, hogy egy meteorit belép a légkörbe, és a súrlódás és a magas hőmérséklet miatt apró fényes részecskékre (meteorokra) esik szét. Néhány meteornak sikerül túlélnie, és meteoritokká válva a földre hull.

Minden évben előfordulnak, és a legismertebbek a következők: kvadránsok, lyridák, perseidák, sárkányszülöttek (giacobinidák) és orionidák. Mindegyik meghatározott időpontokban és bizonyos csillagképek körül fordul elő.