Tartalomjegyzék
A hosszú élet sok ember számára kívánatos tulajdonság, de tudjuk, hogy a várható élettartam nagyban eltér a különböző fajok között. Míg a legtöbb állat viszonylag rövid életű, vannak olyan élőlények, amelyeknek sikerül jóval az átlagosnál tovább élniük. Íme, öt lenyűgöző állat, amelyek dacolnak az élettartamról alkotott általános elképzeléssel,meghaladta a 100 éves határt.
Lásd még: Tudja meg, mit jelent valójában ez a 15 keresztnév5 állat, amely jóval 100 év felett él
1. zöldlandi cápa
A grönlandi cápa (Somniosus microcephalus) olyan faj, amely főként az Északi-sarkvidék és az Atlanti-óceán északi részének hideg vizeiben él, beleértve Grönland, Izland és Kanada területét.
Lásd még: Ez az 5 legbájosabb csillagjegy a ZodiákusbanÁtlagosan 4-5 méter hosszú, robusztus és izmos teste általában sötétszürke vagy fekete színű, ami megfélemlítő megjelenést kölcsönöz neki. Bőrét apró, durva pikkelyek borítják, feje nagy, kerekded.
A grönlandi cápa egyik jellegzetes tulajdonsága a hosszú életűség. Becslések szerint ezek a cápák akár 400 évig is élhetnek, ami az állatvilág egyik leghosszabb életű fajává teszi őket. Lassú növekedésűek, és csak körülbelül 150 éves korukban érik el az ivarérettséget.
Emiatt és az alacsony szaporodási arány miatt ezt az állatot a túlhalászással szemben érzékeny fajnak tekintik. Gyakran kerülnek kereskedelmi halászhálókba, és célzott halászat is célba veszi őket, különösen az uszonyaik miatt, amelyek egyes piacokon nagy értéket képviselnek. Több ország is bevezette a faj védelmét és fogásuk ellenőrzését célzó szabályozást.
2. óriás galápagosi teknős
A galápagosi óriásteknős (Chelonoidis nigra) egy szárazföldi faj, amely a Csendes-óceánban található, Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigeteken honos. Híresek lenyűgöző méretükről és Charles Darwin evolúciós elméletében betöltött jelentőségükről.
E teknősök mérete és súlya a szigettől függően változik, de a kifejlett példányok páncélhossza meghaladhatja az 1 métert, súlyuk pedig elérheti a 400 kilogrammot.
Ezen állatok feltűnő jellemzője hosszú, nyújtható nyakuk, amely lehetővé teszi számukra, hogy táplálkozás céljából elérjék a magas növényleveleket. Táplálékuk főként növényevő, amely olyan növényzetből áll, mint a kaktuszok, gyümölcsök, virágok és füvek.
A galápagosi óriásteknősök hosszú élettartamúak, akár több mint 100 évig is élhetnek. Lassú a növekedésük, és az ivarérettséget is előrehaladott korban, gyakran 20-25 éves korukban érik el.
Sajnos az évek során jelentős veszélyekkel kellett szembenézniük: a hajósok és kalózok túlvadászata, akik a hosszú tengeri utak során a húsukat keresték táplálékként, a múltban a populációk csökkenéséhez vezetett.
Ezen túlmenően az invazív fajok, például a kecskék és a patkányok betelepítése károsította e teknősök élőhelyét, csökkentve a táplálékforrásaikat és versengve a helyért.
3. disznódelfin
A grönlandi bálna (Balaena mysticetus) a sarkvidéki és szubarktikus vizekben élő faj, amelynek teste robusztus, feje pedig testméretéhez képest nagy.
A felnőtt hímek hossza elérheti a 16 métert, míg a nőstények általában valamivel nagyobbak, körülbelül 18 méteresek. Ezek a bálnák több mint 70 tonnát is nyomhatnak, így a bolygó egyik legnagyobb emlősfajának számítanak.
A grönlandi bálna jellegzetessége, hogy akár a 210 éves kort is elérheti, ennek ellenére a múltban folytatott intenzív kereskedelmi célú vadászat miatt veszélyeztetett fajnak számít.
A bálnavadászok évszázadok óta célpontjai a bálnavadászok, akik olajuk, húsuk és egyéb melléktermékeik előállítása miatt vadásztak rájuk, ami drasztikusan csökkentette a populációkat és veszélyeztette a faj fennmaradását.
4. tuatara
A tuatara (Sphenodon punctatus) egy Új-Zélandon endemikus hüllőfaj, amely átlagosan 100 és 200 év között él. Annak ellenére, hogy a tuatara a gyíkok távoli rokonának tekinthető, rendelkezik néhány egyedi tulajdonsággal, például azzal, hogy a feje tetején van egy harmadik "látószerv", amely segít a fényváltozások érzékelésében. Úgy vélik, hogy lassú anyagcseréje és a hiányzóa természetes ragadozók hozzájárulnak hosszú életükhöz.
5. tavi tokhal
A tavi tokhal (Acipenser fulvescens) Észak-Amerikában, elsősorban a Nagy-tavak és a Mississippi folyó nagy tavaiban és folyóiban élő halfaj.
Tudományos tanulmányok és történelmi megfigyelések szerint ezek a halak körülbelül 150 évig élhetnek, bár vannak jelentések olyan egyedekről, amelyek meghaladták ezt a határt.
Ez a hal lassú növekedési ütemű, csak több évtized után, általában 12 és 20 év között éri el az ivarérettséget. Emellett alacsony az anyagcseréjük és viszonylag alacsony a szaporodási rátájuk, ami hozzájárul hosszú élettartamukhoz.
Sajnos a túlélését számos kihívás és fenyegetés fenyegeti, többek között az élőhelyének elvesztése, a vízszennyezés, a vándorlási útvonalak akadályozása és a túlhalászás. Ezek a tényezők idővel populációjuk jelentős csökkenéséhez vezettek, így egyes területeken veszélyeztetett fajjá váltak.